Gyurma élete

• Blog oldal
• Archívum
• 

2012 elejére - új év, (fel)új(ított) elhatározások

Régen írtam...

Kezdem a jó hírrel: Gyurma sztár kutya lett:) Ez így persze túlzás, de ez az első mondat, ami mindenkinek kijön a száján, amikor meglátja Gyurmát az Egyik kutya, másik nem című műsor főcímében. Egy estét forgattunk a stábbal, akik nagyon profik voltak. Nagyjából tudták, hogy mit akarnak, de rugalmasan tudták kezelni az elvárásaikat. Például szerették volna, ha Gyurma feláll a gazdáját alakító srác hátára, miközben a srác négykézláb van. Hát, ez kivitelezhetetlennek bizonyult, így megelégedtek azzal hogy az első két lába került a srác hátára. Mindössze egy mélypontunk volt, amikor Gyurma annyira lihegett a lámpák miatt, hogy a legegyszerűbb és legjobban begyakorolt "trükköt", a távirányító tartását elrontotta. Ezenkívül viszont tökéletesen dolgozott, mind a ketten nagyon élveztük. Számunkra ez az igazi kihívás. Tőlem több méterre, extrém körülmények között teljesíteni úgy, hogy én végig kedves vagyok és nem nyomom össze a kutyát az elvárásaimmal. Szuper lenne, ha sok ilyen hasonló élményben lenne részünk, illetve néha arról is álmodozom, hogy milyen jó lenne, ha Gyurma egyszer szerepelhetne egy színházi darabban, például...

Van másik jó hír is, de ez csak félig jó hír, a Gyurmára való hatása ugyanis nem nevezhető 100%-ig pozitívnak. Úgy tűnik, hogy beindult a K99 vizsgafelkészítés név alatt futó önmegvalósítási és megélhetési projektem. A 2010-2011 telén történt magánéleti fordulatok után talpra kellett állnom anyagilag, így átgondoltam, hogy milyen olyan tudásom van, amit pénzzé lehetne tenni. Arra jutottam, hogy a vizsgafelkészítés valami olyan, amit tudnék is, élveznék is és más még nem csinálja. Először csak a suli levelező listáján hirdettem magam, így meglett az első pár tanítványom, akik azóta már le is vizsgáztak. 2011 novemberében pedig vettem egy nagy levegőt, készítettem egy facebook oldalt és azóta volt olyan, hogy 20 emberrel volt leegyeztetett időpontom. A dolog beindult, néhány emberrel átalakult másfajta segítő kapcsolatba, de alapvetően mindenki lázasan készül az általa kinézett vizsgára. Mindez persze azzal járt, hogy átmenetileg túlterhelt lettem és miközben mindenkinek profi tanácsokat adtam és a tanítványaim fénysebességgel fejlődtek, a saját kutyámmal nem haladtam egy tapodtat sem. Így aztán vettem egy újabb nagy levegőt, egy barátnőm segítségével készítettem egy beosztást, amelyben órára pontosan be van osztva a hetem, megvan, hogy mikorra vállalhatok tanítványt, mikor kell dolgoznom a munkahelyemen és mikor gyakorlok/sétálok a kutyámmal. Sokkal nagyobb energiát kell Gyurmára fordítanom. A minap valami miatt megnéztem a régi videóinkat. Annyi szuper dolgot csináltunk már, Gyurma olyan szuper okos és kitartó kutya, szüksége van arra, hogy lefárasszam, hogy hozzá méltó dolgotkat csináljak vele...

Ami a saját vizsgafelkészülésünket illeti, szégyenletes, hogy az első Ü9-ről szóló bejegyzéseim kb. másfél évvel ezelőttiek, és még mindig nem tanítottam meg az anyagát Gyurmának. Ennek elsősorban az az oka, hogy vannak benne olyan feladatok, amelyeket lehetetlennek tartottam, fogalmam sem volt, hogy álljak neki. Most viszont erőt veszek magamon és május elsejére felkészítem! Ha sikerül, akkor október 23 ismét az E9-é lesz. Ha nem, akkor 2012 az Ü9 jegyében fog eltelni. Most már nemcsak Gyurma miatt fontos, hogy milyen lesz a vizsgánk, hanem azért is, mert most már a cégérem a saját kutyám és a közös vizsgáink.

No, és akkor a végére a rossz hír: azt hiszem, Gyurma szeparációs stresszes az új lakásban. Igen megint új helyen lakom... És Gyurma nem érzi magát biztonságban. Legalább is erre a következtetésre jutottam. A tünet: amikor egyedül van itthon, nem alszik, csak pihen, és bizonyos időközönként körbejárja a lakást és minden helyiségben megáll és vonyít. Ez pár percig tart, utána visszafekszik és egy ideig megint pihen. Óránként kb. egyszer vonyít. Azt gondoltam, hogy az unalom miatt van, de amikor az egyik alkalommal egy órán keresztül szedte szét a szelektív szemetes és utána azonnal vonyításba kezdett, át kellett értékelnem a véleményem. Így most tréning van. Ma egy órát gyakoroltam vele az egyedüllétet, 3-8-16-29 percig. A 4-ből 3-szor a helyén maradt, nem vonyított, viszont minden alkalommal látszott rajta, hogy felgyűlt benne a feszkó, mert hevesen örült, amikor odahívtam magamhoz. Persze ezt próbáltam csitítani... Holnap folytatjuk, nagyon bízom a fokozatosságban!

És akkor a végére még egy jó hír: Gyurma maximálisan kompatibilis a macskákkal. Jelenleg hárommal él együtt, nem bántja őket, sőt: tegnap, amikor a láthatásból visszakaptam, Csipának, a mostohatesójának még puszit is adott:))) Látszik, hogy tesók, még a szineik is hasonlóak:))) (A másik két macska csak átmenetileg van velünk, amíg nem találnak gazdát.)